Árpa Attila hosszú ideig hallgatott arról, mi vezetett a házassága végéhez, most azonban meglepő őszinteséggel beszélt arról az időszakról, amely alapjaiban változtatta meg az életét. A színész és producer 2016 márciusában egy rövid közösségi bejegyzésben tudatta a nyilvánossággal, hogy véget ért a kapcsolata Tomán Szabinával. Akkor azt is elárulta, hogy már egy ideje külön éltek, és bár a házasságuk lezárult, a kapcsolatuk nem vált ellenségessé: barátként tekintenek egymásra, és közös kislányuk továbbra is mindkettőjük életének legfontosabb szereplője.
A történet azonban ennél sokkal összetettebb volt. Árpa Attila egy televíziós műsorban, a Tesztbeszéd című produkcióban beszélt arról a kérdésről, amely váratlanul szembesítette a múltjával. A játék során azt kellett eldöntenie, hogy szeretné-e, ha a lánya egy hozzá hasonló férfit választana majd férjnek. A válasz egy gombnyomás volt: igen vagy nem. A színész végül a nem mellett döntött, és ezzel sokakat meglepett.
Indoklása azonban még ennél is őszintébb volt. Elmondta, hogy a múltja miatt hozta meg ezt a választ. Úgy fogalmazott, biztos benne, hogy van egy nő, aki ugyanígy nemet mondana erre a kérdésre – az exfelesége. Szerinte ez nem véletlen, hiszen ha minden rendben lett volna, ma is együtt lennének.
Árpa Attila arról is beszélt, hogy pontosan tudja, milyen hibákat követett el a házasságában. Saját bevallása szerint nem volt mindig jó férj. A kapcsolat első éveiben igyekezett helytállni, de idővel megváltozott a figyelme és a hozzáállása. Úgy érzi, egy ponton elkezdett elkényelmesedni a kapcsolatban, és természetesnek vette azt, hogy a felesége mindig mellette lesz.
A színész úgy fogalmazott: körülbelül tíz éven át jó férjnek tartotta magát, de a tizenkét éves házasság végére már nem tudott ugyanazzal az odafigyeléssel jelen lenni a kapcsolatban. Ahogy teltek az évek, a figyelmessége és az odafigyelése egyre inkább háttérbe szorult. A legnagyobb hibájának azt tartja, hogy nem becsülte meg eléggé a feleségét, és ezt ma már pontosan látja.
A felismerés azonban túl későn érkezett. A kapcsolatban kialakult feszültségek végül oda vezettek, hogy a házasságuk véget ért. Bár a döntés fájdalmas volt, a válás nem haraggal történt: békében és tisztelettel váltak el egymástól.
Árpa Attila azt is hozzátette, hogy a kérdésre talán másképp válaszolna, ha a jelenlegi önmagára gondolna. Ha azt nézi, milyen ember volt akkor, amikor a házassága megromlott, továbbra is nemet mondana. Ha viszont arra gondol, mennyit változott azóta, és milyen apává vált, akkor már más lenne a válasza.
Szerinte az a nehéz időszak mégis fontos szerepet játszott abban, hogy azzá az emberré váljon, aki ma. Ugyanakkor egy dolgot biztosan nem kívánna a saját lányának: hogy hasonló fájdalmas tapasztalatokon keresztül kelljen tanulnia a kapcsolatokról.
