Wossala Rozina nem kertel, amikor a saját testével és életmódjával kapcsolatos tapasztalatairól beszél. A népszerű sztárséf hosszú ideje kereste azt az utat, amely valóban működik számára, és nemcsak rövid távon hoz eredményt, hanem összeegyeztethető a mindennapjaival is. Az út azonban korántsem volt egyszerű, és tele volt próbálkozásokkal, kudarcokkal, majd újrakezdésekkel.
Elmondása szerint a pluszkilók őt sem kerülték el, és ez időről időre zavaróvá vált számára. Nem hagyta annyiban a dolgot: különböző diétákat próbált ki, remélve, hogy megtalálja azt az egyetlen módszert, amely valóban működik. Azonban hamar szembesült azzal, hogy a legtöbb étrend egyszerűen nem illeszthető be az életébe. Séfként ugyanis az étel nemcsak munka, hanem szenvedély is, így a szigorú szabályok gyakran inkább akadályt jelentettek, mint megoldást.
Mégsem adta fel. Minden egyes próbálkozásból tanult valamit, és ezek a tapasztalatok végül egy olyan útra terelték, amely már valóban hozzá illett. Rájött, hogy nincs univerzális recept, és ami másoknál működik, az nála nem feltétlenül hozza ugyanazt az eredményt. Ez a felismerés hozta meg a fordulatot.
Egy ponton azonban egy radikálisabb módszer mellett döntött: kipróbálta a böjtölést. Ez a lépés sokak számára talán szélsőségesnek tűnhet, számára azonban új távlatokat nyitott. Először egy tíznapos léböjtkúrát vállalt be, amely komoly kihívást jelentett, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Az első napok bizonytalansága után azonban egyre inkább ráérzett a folyamat ritmusára.
A kúra után még tovább ment: bevezette azt a rendszert, amelyben naponta mindössze egyszer étkezett. Ez azt jelentette, hogy 23 órán keresztül nem evett, és csak egyetlen étkezésre koncentrált. Ez a fajta fegyelem első hallásra szinte felfoghatatlannak tűnik, ám számára működött.
Külön kiemelte, hogy az éhség nem viselte meg úgy, mint sokakat. Nem lett ingerlékeny, nem érezte azt a feszültséget, amit mások ilyenkor tapasztalnak. Éppen ellenkezőleg: úgy élte meg, hogy a szervezete reagál, alkalmazkodik, és különböző folyamatok indulnak be benne az éhezés különböző szakaszaiban. Ez pedig végül beindította az anyagcseréjét, ami látványos eredményekhez vezetett.
A változás nem maradt el. Jelentős fogyást tapasztalt, és mindezt úgy, hogy közben egy olyan rendszert alakított ki, amely hosszabb távon is fenntartható számára. Nem egy gyors, múló megoldásról volt szó, hanem egy tudatosan felépített életmódról, amely mögött rengeteg tapasztalat és önismeret áll.
Wossala Rozina története így nemcsak a kilókról szól, hanem arról is, hogyan találhatja meg valaki a saját útját egy olyan világban, ahol mindenki más módszert ajánl. Nála a kulcs a kitartás, az önfigyelés és az volt, hogy nem félt kipróbálni valami egészen mást.
