Bodrogi Gyula, a magyar filmszínház ikonjának élete az utóbbi hetekben új irányt vett, amiről most élete párja, Vass Angéla szólalt meg nyíltan és érzelmesen. A 92 éves művészről nemrégiben sokan beszéltek, miután elveszítette közeli barátját és kollégáját, Voith Ágit, akinek januári halála mély nyomot hagyott a mindennapjaiban. Angéla elmondása szerint azóta egy teljesen más Bodrogi Gyulát látni: mintha kicserélték volna.
„Ági elvesztése mindkettőnket rettenetesen megviselt, és engem a mai napig elszorít a szívem, ha arra gondolok, mennyit szenvedett az utolsó hónapokban. Bár nem voltunk szoros barátok, mégis mélyen hatott rám az elengedése,” beszélt Angéla az elmúlt időszakról, kiemelve, milyen sokat jelentett a színész életében a társ elvesztése és az azzal járó lelki küzdelem.
Bodrogi Gyula – aki életkorát meghazudtoló módon aktív maradt a nyilvános szereplésekben – a tragédia óta visszahúzódóbbá vált. Élettársa szerint nemcsak a külvilággal való kapcsolattartásban történt változás, hanem a belső lelki egyensúlyában is. „Olyan, mintha a gondolatai mélyén külön harcot vívna. Nehezen engedi közel magához a világot, sokkal csendesebb, mint korábban. Ha eltűnök a fürdőszobában, már keres, hogy hol vagyok, és mindent tudni akar. Nagyon kötődik hozzám,” mesélte Angéla nyíltan és őszintén a közösen megélt mindennapjaikról és a gondoskodó kapcsolatukról.
A pár kapcsolata több mint öt évtizedre nyúlik vissza, amikor Angéla húszévesen ismerte meg a nála sokkal idősebb Bodrogi Gyulát. Az évek során a köztük kialakult szoros szövetség és egymás iránti odaadás példaértékű életpárkapcsolattá formálódott. Bár kapcsolatuk eleinte nem hagyományos értelemben vett együttélés volt, idővel közös otthonra leltek, és azóta is egymás támaszai minden napban.
Most, amikor a film- és színházi közösség, valamint a rajongók is visszatekintenek Bodrogi hosszú pályafutására, Angéla vallomása különösen megható. A legendás színész múltja, szerepei és a közönség iránti elkötelezettsége mind-mind része annak a gazdag életnek, amelyet együtt éltek át, és amelyet most a gyász és az emlékezés árnyékában folytatnak tovább.
