Hihetetlenül nehéz pillanatokat él át most a magyar színházi világ: elhunyt Schum László, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja, akit a kollégák és a közönség egyaránt mély tisztelettel és rajongással fogadott évtizedeken át. A művész 1965-ben született, és szinte az egész életét a színpadnak szentelte, hiszen 2002. augusztus 1-jén lépett be az intézmény kapuján, hogy aztán soha többé ne hagyja faképnél a közönséget és a társulatot.
Schum László neve egyet jelentett a hivatás iránti alázattal és a végtelen odaadással: hangja, tekintete, kisugárzása azonnal magával ragadta a nézőket, akár egy apró epizódszerepben, akár nagyobb jelenetekben állt a reflektorfényben. Nem csupán egy kollégát veszített el a társulat: egy olyan embert, akinek a jelenléte mindig meghatározó volt a próbákon, a kulisszák mögött és a közönség előtt egyaránt.
A Pécsi Nemzeti Színház közleménye szívfacsaró, a mély fájdalom szavait használja, miközben a társulat arról ír, hogy Schum László nem egyszerűen egy név volt a listában, hanem egy olyan emberi lélek, akinek a barátsága, humora, embersége feltétel nélkül hatott mindenkire. Többek számára ő inspirációt jelentett, nem csak színészként, hanem emberként is.
Különösen emlékezetes, hogy Schum nem csak a színészi szerepekben tűnt ki, hanem 2025. június 16-tól a színház TMK (Tervszerű Megelőző Karbantartás) csapatában is folytatta munkáját – ugyanazzal a megbízhatósággal, elkötelezettséggel és szorgalommal, amellyel éveken át a színpadon varázsolt. A társulat tagjai azt hangsúlyozzák, hogy távozása pótolhatatlan űrt hagy maga után, és akinek csak volt szerencséje együtt dolgozni vele, élete egyik legmélyebb veszteségét éli át.
Gyűrű Bernadett, aki hosszú ideje kísérte munkáját, így írt róla: „Ő nem csupán egy színész volt, hanem az a fajta ember, akinek jelenléte békét és melegséget sugárzott.” Ez a fajta szeretet és tisztelet ritka a szakmában, és most rengetegen emlékeznek rá azokra az estékre, amikor a nézőtér megtelt, csak hogy lássák, hogyan kel életre egy történet az ő előadásában.
A gyász nem csak a színházi falakon belül érezhető: rajongók és barátok ezrei emlékeznek rá szeretettel a közösségi médiában, és osztanak meg történeteket arról, milyen élmény volt találkozni vele vagy látni őt a színpadon. Schum László örökre beírta magát a magyar kulturális élet nagykönyvébe, és emléke minden bizonnyal tovább él azok szívében, akik ismerték és szerették.
