Esztergályos Cecília életét a magyar közönség nem csupán a színpadon és a filmvásznon ismerhette meg, hanem a magánélete fordulatos történeteként is sokszor a szóbeszéd középpontjába került. A Kossuth‑ és Jászai Mari‑díjas színésznő nevét évtizedek óta tisztelettel ejtik ki, hiszen pályafutása több mint fél évszázados, és közben magánéletében legalább annyi izgalmas esemény zajlott le, mint egy jól megírt drámában.
Habár öt házassága válással végződött, és kapcsolatainak történetét több ízben átírta a sors, a hetven feletti művésznő számára mégis csak a hatodik kapcsolat bizonyult az igazinak. Esztergályos Cecília és dr. Fonyódi Péter kapcsolatáról ma már úgy beszél a közönség és az érintett is, mint egy igazi szerelmi történetről, amely a próbák és kudarcok hosszú sorát követően ért el egy érett, harmonikus állapotba.
A páros a nyolcvanas évek elején ismerkedett meg egy közös munkán keresztül, ahol Cecília a színpadon, Péter pedig zenészként talált egymásra. A kezdeti fellángolásból egyre mélyebb kötődés szövődött, és bár a művésznő szívét korábban sokadszor is megdobogtatták más kapcsolatok, ez a találkozás különösen meghatározó volt számára. Hosszú évek gyümölcseként 1985‑ben kimondták egymásnak a boldogító igent, és innentől kezdve a házasságuk stabilan ívelt felfelé.
Nem volt mindig egyszerű út, hiszen Esztergályos Cecília korábbi házasságai különböző okokból – és nem ritkán nehéz döntések következtében – váltak véggé, de ezek a tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a művésznő érettebben és bölcsebben közelítsen a szerelemhez. Az öt előző kapcsolatban tanult leckék most a jelenlegi kapcsolatuk szilárd alapját adják, melyben a kölcsönös tisztelet és elfogadás a fő mozgatórugó.
Esztergályos Cecília és Fonyódi Péter házasságát a közös értékek tartják össze, és bár mindketten más habitussal érkeztek egymás életébe, a szeretet és a békesség ereje ma már az ő történetük alapja. Több mint négy évtizednyi együttlét után a művésznő úgy véli, hogy a kapcsolatok valódi titka nem más, mint az egymás iránti feltétel nélküli elfogadás és a közös élet apró mindennapi örömeinek tisztelete.
