A reflektorfény már nem ugyanaz, de az élet nem állt meg – sőt, talán még fel is gyorsult. A Dancing with the Stars egykori emlékezetes párosa, Tóth Katica és Suti András ma is ugyanazzal az energiával pörög, mint a műsor idején, még ha már nem is állnak együtt a színpadon úgy, mint régen. Az elmúlt év számukra is eseménydús volt: fellépések, tanítás, új kihívások – mindez szinte megállás nélkül tölti ki a napjaikat.
Katica bevallja, hiányzik neki a show hangulata, a verseny izgalma és az a különleges légkör, amit csak a táncparketten lehet átélni. Mégis, nincs ideje nosztalgiázni: annyi feladata van, hogy néha úgy érzi, szó szerint a fején pörög. Az elmúlt időszakban minden egyes táncpartnerétől vitt magával valamit – szakmai tudást, rutint, sőt még olyan készségeket is, amelyek messze túlmutatnak a táncon.
András számára szintén meghatározó volt az utolsó évad. Nemcsak szakmai sikereket hozott, hanem emberi kapcsolatokban is gazdagította. Különösen fontos számára az a kapcsolat, amely azóta is megmaradt közte és egykori partnere között. Felidézte azt a váratlan pillanatot is, amikor egy kiesés után már épp elutazott volna pihenni, de egy telefonhívás mindent felülírt. Vissza kellett térnie, a helyzet pedig feszült és kiszámíthatatlan volt. Mégis, ebben a káoszban is akadt valaki, aki magabiztosan helytállt, és maradandó benyomást tett rá.
Ami azonban talán még meglepőbb: Katica és András ma is szoros kapcsolatban állnak. Pedig nyolc éven át nemcsak a parketten, hanem a magánéletben is egy párt alkottak. Ez az időszak mély nyomot hagyott bennük – annyira, hogy ma is szinte szavak nélkül értik egymást. Ugyanabban a stúdióban dolgoznak, együtt tanítanak, és a mindennapokban is természetes számukra a közös jelenlét.
András nevetve mesél arról, mennyire jól ismeri egykori párját – olyan apró részleteket is, amelyek mások számára teljesen váratlanok lennének. Például azt, hogy Katica mennyire rajong a hagyományos magyar ízekért, és milyen jó étvággyal tud enni. Ezek az apró, személyes emlékek ma már inkább mosolyt csalnak az arcukra, mintsem fájdalmat idéznének fel.
Kapcsolatuk története nem hétköznapi: egy hosszú, nyolcéves szerelem után külön utakon folytatták, mégis megőrizték azt a köteléket, amely sokkal több egyszerű emléknél. A közös múlt nem tűnt el – csak átalakult. És talán épp ez az, ami miatt a történetük ma is ennyire különleges.
