Két hosszú és fájdalmas év telt el azóta, hogy a Nemzet Színésze, a legendás Tordy Géza örökre lehunyta a szemét. A hiánya azonban nem enyhül, csupán átalakul: ott lüktet a mozdulatokban, a családi történetekben és azokban a mély beszélgetésekben, amelyeket lánya, Anna azóta is folytat vele magányos perceiben. Most, hogy az ikonikus művész május elsején lenne 88 éves, Anna elérkezettnek látta az időt, hogy feltárja édesapja ismeretlen arcát, és elmesélje, milyen volt valójában a viszonyuk a zárt ajtók mögött.
A vallomás őszintesége mellbevágó. Anna nem szépíti a múltat: kerekperec kijelentette, hogy Tordy Géza nem volt az a klasszikus értelemben vett mintaapa. Élete első tizenöt évében a szülei hol együtt, hol külön éltek, így az a szoros, mindennapi kötelék, amire egy kislánynak szüksége lett volna, sosem tudott igazán kialakulni. A színpad és a hivatás volt az első, a színház volt az élete, a mindene, ami mellett néha kevés tér maradt a hétköznapi apaszerepnek. Mégis, azok a ritka, közös pillanatok, a tihanyi nyaralások emléke kitörölhetetlenül beleégett a szívébe. Anna emlékszik a féltésre is: amikor egyszer kiskorában baleset érte, apja kétségbeesve rohant vele az orvoshoz, bizonyítva, hogy a kemény külső mögött mélyen aggódó szív dobog.
Bár apaként sokszor távolinak tűnt, nagypapaként Tordy Géza teljesen kivirágzott. A lánya elmondása szerint hihetetlen türelemmel fordult az unokáihoz. Amikor már betegsége miatt nehezen mozgott, akkor is leült a földre játszani velük, mesélt, énekelt nekik, és rajzolt. Kétéves fia, Iván, talán éppen a nagyapjától örökölte a könyvek szeretetét, hiszen ma is elválaszthatatlan az olvasnivalótól. Anna saját bevallása szerint az indulatait és a szenvedélyes ajtócsapkodásait is a művésztől örökölte – a hasonlóságuk vitathatatlan.
Az utolsó találkozás emléke ma is kísérti a lányát. Együtt töltöttek egy egész napot, sétáltak a Duna-parton, még egy whisky is belefért a közös búcsúba. Bár az apa makacs volt, és nem akart taxit, Anna valami furcsa megérzéstől vezérelve felszállt vele a vonatra, és szorosan fogta a kezét. Két nappal később a legenda távozott. Makacssága az utolsó pillanatig elkísérte: bár beleegyezett a vizsgálatba, a kórház előtt már nem volt hajlandó kiszállni az autóból. Anna ma is viseli azt a láncot, amit a 30. születésnapjára kapott tőle, és ha nagyon hiányzik az édesapja, előveszi a sálját, vagy megveszi a parfümjét, hogy újra érezhesse azt az illatot, ami egykor a biztonságot jelentette számára.
