Szulák Andrea neve évtizedek óta egyet jelent a minőségi szórakoztatással, a profizmussal és azzal a lehengerlő energiával, amivel csak ő képes megtölteni a stúdiót. Most azonban egy korszak lezárul, a népszerű művész ugyanis olyan elhatározásra jutott, amely alapjaiban rázza meg a magyar televíziózás világát. Andrea kijelentette: nem vállal több műsorvezetést, és végleg visszavonul a kamerák kereszttüzéből ebben a minőségében.
A döntés hátterében egy mély és őszinte felismerés áll. Andrea bevallotta, hogy bár a közönség ragyogó sztárként ismeri, gyerekként egyáltalán nem vágyott a reflektorfényre. Egy csendes, elvonult életet képzelt el magának, ahol egy intim kis fazekasműhely mélyén, klasszikus zenét hallgatva alkothatott volna. Az introvertált énje most, 62 évesen úgy tűnik, újra utat tör magának. Úgy érzi, a világ és a média radikálisan megváltozott, és ő már nem akarja felvenni azt a tempót, amit a mai zajos környezet diktál.
A színművész-énekesnő nem rejti véka alá a véleményét a jelenlegi állapotokról sem. Saját bevallása szerint, amikor nagy a zaj a világban, ő inkább a hallgatást választja. Elég volt a felesleges harsányságból és a megfelelési kényszerből. Andrea kiemelte, hogy ma már olyan felelősséggel tartozik önmaga és a lánya, Rozina felé, ami nem engedi meg számára a szakmaiatlan kompromisszumokat. Nem nézi jó szemmel azt sem, hogy a szakmai tudást sokszor háttérbe szorítja a közösségi médiás népszerűség, és az úgynevezett instacelebek veszik át az uralmat a színpadokon és a képernyőn.
Bár az elmúlt időszakban kisebb-nagyobb egészségügyi problémák is nehezítették a mindennapjait – megküzdött nyaki gerincsérvvel és retinaleválással is –, a visszavonulása mögött nem a gyengeség, hanem egyfajta belső megtisztulás áll. Nem akar tovább küzdeni a széllel szemben, inkább élvezi azt a szabadságot, amit az eddig elért sikerei biztosítanak számára. Szulák Andrea mostantól a saját intézményeként működik, és csak olyan feladatokat vállal el, amelyek valódi örömet okoznak neki, legyen szó színházról vagy jazzelőadásokról. A műsorvezetői szék üresen marad, ő pedig emelt fővel távozik a televíziós frontvonalból, hogy végre azzal a csendes méltósággal élhessen, amire kislánykora óta vágyott.
