Révész Sándor életében egyetlen pillanat alatt változott meg minden. A legendás énekes immár negyedik éve él együtt a sztrók következményeivel, és bár a betegsége mély nyomot hagyott a testén, a lelkét nem tudta megtörni. Bottal közlekedik, a mozdulatok lassabbak és nehezebbek lettek számára, de azok, akik közel állnak hozzá, azt mondják: ugyanaz a belső erő és tartás sugárzik belőle, mint régen, amikor telt házas koncerteken ünnepelte a közönség.
A hétköznapjai ma már egészen más ritmusban telnek, mint korábban, mégis különös nyugalom és harmónia veszi körül. Révész Sándor nem zárkózott el a világtól, sőt. Az utóbbi időben szinte folyamatosan úton van. Önéletrajzi könyvével járja az országot, író-olvasó találkozókon mesél a múltjáról, a sikerekről, a mélypontokról és arról a pillanatról is, amely mindent átírt az életében. Az emberek csendben figyelik, amikor beszélni kezd, mert minden mondata mögött ott van az a tapasztalat és életút, amelyet csak kevesen érthetnek igazán.
A legnagyobb támasza a párja, Gyöngyi lett. Kapcsolatuk az elmúlt években még szorosabbá vált, és ma már szinte mindent együtt csinálnak. Autóba ülnek, útra kelnek, és bejárják a világot. Az utazások számukra nemcsak kikapcsolódást jelentenek, hanem hosszú beszélgetéseket is. Órákon át idézik fel a régi időket, a színpadokat, a koncerteket, a rajongókat és azokat a pillanatokat, amelyek örökre összekötötték Révész Sándor nevét a magyar rocktörténelemmel.
Nemrég Hollandiába utaztak, ahol különleges hangulat fogadta őket. Éppen a holland király születésnapját ünnepelték, az utcák tele voltak emberekkel, zenével és élettel. Egy Terborg nevű városban vacsoráztak egy Vörös Oroszlán nevű étteremben, amely Révész Sándorban azonnal felidézte Szepes Mária híres regényét. Az ilyen apró élmények különösen sokat jelentenek neki mostanában. Minden új hely, minden beszélgetés és minden közösen eltöltött óra erőt ad számára.
A betegsége után megtanulta másképp nézni az életet. Ma már nem a rohanás, nem a bizonyítás és nem a reflektorfény a legfontosabb számára. Sokkal inkább az a béke, amit otthon érezhet, és az a biztonság, amit Gyöngyi gondoskodása jelent neki. Az énekes szerint párja figyelme olyan kapaszkodót ad a mindennapokban, amelyet nehéz lenne szavakkal leírni.
A sztrók következményei a mai napig elkísérik. A mozgás nehezebb, minden egyes nap türelmet követel tőle, de nem hajlandó feladni. Inkább alkalmazkodott az új életéhez. Megtanulta elfogadni a változást, és azt is, hogy bizonyos dolgokat másképp kell csinálnia, mint régen. Mégis van benne valami rendíthetetlen nyugalom, ami sokakat meglep.
Akik találkoznak vele, azt mondják, nem keserű ember lett belőle. Épp ellenkezőleg. Révész Sándor ma is kíváncsi a világra, érdeklik az emberek, és ugyanazzal az érzékenységgel figyeli a környezetét, mint korábban. A teste ugyan lelassult, de a gondolatai, az emlékei és a lelke ugyanolyan élénken működnek tovább.
Az élete ma már csendesebb, visszafogottabb, de talán soha nem volt ennyire őszinte és emberi. A legendás zenész nem menekül a múltja elől, de nem is kapaszkodik görcsösen belé. Inkább próbálja megtalálni minden napban azt az apró örömöt, amely miatt érdemes továbbmenni.
