Szulák Andrea ritkán enged betekintést a magánéletébe, a lánya pedig szinte teljesen távol tartja magát a nyilvánosságtól. Most azonban kivételt tettek, és olyan őszinte, mély beszélgetésben meséltek a kapcsolatukról, amelyből egy egészen különleges anya–lánya kötelék rajzolódik ki.
Rozina ma már felnőtt nő, egyetemista, saját tervekkel és saját úttal, mégis érezhető, mennyire erős az a láthatatlan kapocs, ami összeköti őt az édesanyjával. Szulák Andrea szerint a kapcsolatuk sosem volt tökéletes mesevilág, inkább folyamatos figyelem és alkalmazkodás egymáshoz. Úgy érzi, a lánya tanította meg arra, mit jelent igazán anyának lenni.
Elárulta, már a várandóssága alatt biztos volt benne, hogy lánya születik. Azt mondja, nem egyik pillanatról a másikra vált anyává, hanem Rozina mellett tanulta meg, hogyan kell valakit önmaga elé helyezni. Soha nem élte meg ezt teherként vagy lemondásként, inkább természetes része lett az életének.
Mivel az édesanyja már nem élhette meg Rozina születését, sokszor másoktól kellett tanácsot kérnie. Egy fontos mondat azonban örökre vele maradt: ne akarja a gyereket mindenáron szabályokhoz igazítani, inkább próbáljon együtt lélegezni vele. Andrea szerint ez lett a kapcsolatuk titka. Mindig megérezték, mikor kell a másikhoz alkalmazkodni, mikor kell háttérbe húzódni vagy éppen közelebb lépni.
Bár Szulák Andrea egész életét meghatározta a színpad és a reflektorfény, tudatosan figyelt arra, hogy Rozina ne ebben nőjön fel. Nem akarta, hogy a lánya egy öltözőkben bolyongó „kis másolata” legyen. Fontos volt számára, hogy valódi gyerekkora legyen, minőségi idővel, saját élményekkel és saját döntésekkel.
Rengeteg dolgot kipróbálhatott: lovaglást, zenét, sportot, különböző mozgásformákat. Andrea soha semmit nem erőltetett rá, csak lehetőségeket mutatott neki. Rozina végül úgy döntött, nem szeretne a színpad világában élni, hiába mondják sokan, hogy lenne hozzá tehetsége.
A fiatal lány őszintén beszélt arról is, mennyire nehéz volt néha híres édesanya gyermekeként élni. Gyerekként akadtak helyzetek, amikor kellemetlennek érezte, hogy mindenhol felismerik az anyját. Leginkább akkor viselte nehezen, amikor egy családi nyaralás vagy közös program közepén is odamentek hozzájuk fotót kérni. Ma már azonban bátrabban kezeli ezeket a szituációkat, és ha kell, kiáll az édesanyjáért.
A kapcsolatuk legnehezebb időszaka a pandémia idején érkezett el. A bezártság, Rozina kamaszkora és a szokatlan helyzet felerősítette a konfliktusokat. Mindketten elismerik, hogy akkor voltak keményebb vitáik, de a duzzogás helyett mindig a beszélgetést választották.
Szulák Andrea szerint a szeretet számára egyet jelent a figyelemmel. Úgy gondolja, ha valakit igazán szeretünk, akkor észrevesszük rajta a legapróbb rezdüléseket is. Rozina pedig megtanulta, hogyan kezelje az édesanyja temperamentumos természetét, miközben saját magáért is egyre határozottabban kiáll.
Szóba kerültek a fiúk és az első randik is. Andrea nevetve idézte fel, amikor Rozina először találkozott egy fiúval, ő pedig titokban próbálta megnézni, ki az illető. Azt mondja, mindig tiszteletben tartotta a lánya döntéseit, és soha nem akart beleszólni a kapcsolataiba.
Rozina szerint a barátai általában gyorsan megszeretik az édesanyját, mert humorral és természetességgel kezeli még a legfurcsább helyzeteket is. Andrea pedig azt mondja, nincs benne féltékenység vagy görcsös aggódás, bízik abban, hogy a lánya elég erős alapokat kapott az élettől.
Az is kiderült, milyen nehézségeket jelentett Rozinának, hogy egyszerre két teljesen különböző oldalát látta az édesanyjának. Otthon egy hétköznapi, kedves, sütő-főző, barkácsoló nő volt, miközben a külvilág előtt ünnepelt előadóként jelent meg, akit vagy rajongás, vagy szélsőséges indulatok vesznek körül.
Rozina szerint az iskolában eleinte sokan úgy néztek rá, mint „Szulák Andrea lányára”, de végül mindig saját magáért fogadták el. Ma már egyre inkább felfedezi magában azokat a tulajdonságokat, amelyekben az anyjára hasonlít: az érzékenységet, a temperamentumot és azt a különös belső erőt, amit sokáig próbált elrejteni.
Andrea meghatottan beszélt arról is, mennyire csodálja lánya ösztöneit, humorát és emberismeretét. Egyre többször hallgat a véleményére, és tudatosan próbál hátrébb lépni az életében. Tudja, hogy lassan eljön az idő, amikor Rozina teljesen önálló életet kezd.
A fiatal lány előtt még hosszú egyetemi évek állnak, rengeteget szeretne utazni, világot látni és külföldön is kipróbálni magát. Most úgy érzi, a turizmus világa áll hozzá közel, de nyitott arra, hogy az élet még teljesen más irányba sodorja.
Szulák Andrea pedig egy dolgot biztosan tud: bármerre indul a lánya, ő mindig ott lesz mögötte. Ha kell, elkapja, amikor meginog, de közben hagyja, hogy megtanuljon egyedül repülni.
