Ónodi Eszter neve régóta ismerősen cseng a magyar színház- és filmkedvelők körében, most pedig új szerepben tűnt fel: a 45. Magyar Filmszemle játékfilmes zsűrijének tagjaként vállalt feladatot. A február elején induló esemény ismét reflektorfénybe helyezi a hazai filmgyártást, és a színésznő számára is különleges alkalom, hiszen közelről követheti, milyen irányba halad a magyar mozi világa.
A filmszemlén tizenkilenc versenyfilm méreti meg magát, köztük tapasztalt rendezők alkotásai és elsőfilmes munkák egyaránt. Ilyen helyzetben sokakban felmerül a kérdés: vajon számít-e, hogy ki áll a kamera mögött? Egy ismert alkotó esetében más elvárásokkal ül be a néző a vetítésre? Ónodi Eszter szerint a filmek megítélésénél a legfontosabb maga a mű, mégis elkerülhetetlen, hogy egy-egy nagy név másfajta várakozásokat keltsen.
A színésznő ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a magyar filmkészítés egyik nehézsége éppen az, ha egy rendező túl ritkán jut lehetőséghez. Úgy látja, nem tesz jót egy filmnek, ha egy alkotó tíz évben csupán egyszer tud forgatni, majd az évtizednyi frusztrációt és felgyülemlett érzelmet egyetlen munkába próbálja belepréselni. Ilyenkor a történet könnyen túlterheltté válhat, a film pedig elveszítheti az egyensúlyát.
A beszélgetés során az is szóba került, hogyan változik a színésznők helyzete az évek múlásával. Ónodi Eszter nyíltan fogalmazott: szerinte az életkorhoz való viszony nagyon különböző lehet attól függően, melyik ország filmiparáról beszélünk. Úgy érzi, máshol sokkal természetesebb, hogy egy negyvenes vagy ötvenes női színész is aktív és látható marad a vásznon.
Ezzel szemben a hazai viszonyok néha szűkebb lehetőségeket kínálnak. A színésznő mégis optimistán szemléli a szakmát, és úgy látja, hogy a filmszemléhez hasonló események fontos találkozási pontot jelentenek. Itt nemcsak filmeket mutatnak be, hanem a szakma szereplői és a közönség is közvetlenül találkozhat egymással, ami új gondolatokat és inspirációt hozhat.
A Magyar Filmszemle hagyományosan olyan fórum, ahol a különböző generációk és alkotói stílusok egymás mellett jelennek meg. A vetítések, beszélgetések és viták gyakran tovább élnek a mozitermek falain kívül is, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar film folyamatosan megújuljon.
Ónodi Eszter számára ezért a zsűrizés nem csupán szakmai feladat. Inkább egy olyan lehetőség, amelyben új történetekkel találkozhat, és közelről láthatja, milyen gondolatok, hangulatok és kérdések foglalkoztatják ma a magyar alkotókat. A filmszemle így nemcsak verseny, hanem találkozás is – egyfajta közös pillanat, amikor a szakma és a közönség együtt figyel a vászonra.
