Nagy fordulat történt A renitens életében, amely a teljes szereplőgárdára hatással volt. A sorozat harmadik évadában a főszereplő Renátát már nem Gáspár Kata alakítja, hanem Borbély Alexandra lépett a helyére. Ez a változás természetesen a történet egyik kulcsfiguráját, Dobler Attila századost is érinti, akit Makranczi Zalán formál meg a képernyőn.
Amikor a színész megtudta, hogy új partnerrel kell majd dolgoznia, nem hagyta a dolgot a véletlenre. Az első reakciója az volt, hogy felhívta Borbély Alexandrát, és találkozót javasolt. Úgy érezte, fontos, hogy még a közös munka előtt beszéljenek, mert egy ilyen helyzet minden színész számára különleges kihívást jelent.
Makranczi pontosan tudta, milyen érzés egy már összeszokott csapatba érkezni. Korábban ő maga is átélt hasonló helyzetet, ezért azt szerette volna, ha Alexandra nem egyedül néz szembe az új feladattal. Beszélgetésük során arról esett szó, mit érdemes megtartani az eddigi karakterből, és hol van lehetőség új színeket hozzáadni.
A színész azt is elmondta kolléganőjének, hogy szerinte Dobler Attila szemszögéből milyen tulajdonságok fontosak Renátában. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek csak gondolatok és lehetőségek. Borbély Alexandra teljes művészi szabadságot kapott arra, hogy eldöntse: melyik irányt választja, és mit épít bele a saját alakításába.
Makranczi szerint a sorozat egyik legfontosabb kérdése mindig az, hogy a két központi karakter működik-e egymással. Ha a dinamika hiteles, akkor a történet is életre kel. Éppen ezért tartotta fontosnak a közös gondolkodást, amely szerinte sokat segített abban, hogy az új páros megtalálja a saját ritmusát.
A változás azonban nemcsak Alexandrának jelentett új helyzetet. Makranczi Zalánnak is át kellett hangolnia magát. Elmondása szerint fejben több dolgot is át kellett állítania, hiszen ugyanaz a karakter most egy másik partnerrel kerül kapcsolatba.
„Gyakorlatilag egy másik emberbe kellett egyszer csak beleszeretnem, és más tulajdonságait kellett megszeretnem” – fogalmazott a színész, aki szerint ez a színészi munka egyik különleges része. Amikor egy szerepet más partnerrel játszik az ember, a jelenetek hangulata és ritmusa is megváltozik.
A színház világában ez nem ritka, hiszen gyakran előfordul, hogy egy szerepet több színész is játszik. Ilyenkor a jelenet ugyanaz marad, mégis teljesen más energiával telik meg. A film azonban sokkal közelebbről mutatja az érzelmeket, ezért a kamera előtt még nehezebb hitelesen működni.
Makranczi azt is elárulta, hogy a való életben sok tekintetben hasonlít a sorozatban játszott Dobler Attila karakterére. Már gyerekként is inkább szabálykövető volt, és jobban érezte magát a határokon belül, mint azok átlépésekor. Bár időnként neki is voltak kisebb kilengései, ezek soha nem voltak igazán komolyak.
A forgatások egyik legszórakoztatóbb része számára mégis az, amikor rendőrként jelenhet meg a kamerák előtt. Az első évad első jelenetét különösen élénken őrzi az emlékezetében: kollégájával, Lengyel Benjáminnal együtt rohantak le egy lejtőn fegyverrel a kezükben, miközben azt kiabálták: „Állj, rendőrség! Fel a kezekkel!”
A két színész akkor nevetve állapította meg, hogy valójában ezért választották ezt a pályát. Gyerekkorukban sokan álmodoznak arról, hogy ilyen jelenetekben szerepeljenek, és számukra a forgatás pontosan ezt az élményt hozta vissza.
Makranczi ráadásul mindig is rajongott a krimikért. Gyerekként végigolvasta Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történeteit, és az összes Agatha Christie-regény is sorra került nála. A rejtélyek és nyomozások világa már akkor beszippantotta.
Érdekes módon a saját gyerekeivel viszont soha nem játszott rendőrösdit. Ők kevésbé lelkesednek a krimikért, mint az édesapjuk. A színész mégis örül annak, hogy felnőttként, a forgatásokon újra átélheti ezt a játékos izgalmat.
A családja egyébként mindig támogatta abban, hogy a színészi pályát válassza. Már tizenhat évesen kijelentette, hogy színész szeretne lenni. Akkoriban egy amatőr színjátszó csoportban játszott, és a környezete látta, mennyire komolyan veszi a színpadot.
A szülei nem próbálták lebeszélni, és nem ragaszkodtak ahhoz sem, hogy előbb „biztos” diplomát szerezzen. Elfogadták az álmát, és hagyták, hogy kövesse azt az utat, amelyben igazán hisz.
Makranczi Zalán ma is úgy érzi, szerencsés, hogy ezt a támogatást megkapta. Talán ennek is köszönhető, hogy a kamera előtt még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel tud beleállni egy-egy jelenetbe – legyen szó egy feszült nyomozásról vagy egy hangos kiáltásról: „Állj, rendőrség!”
