Hosszú ideig csak suttogva beszéltek róla a színházi folyosókon, de most már mindenki tudja: véget ért Bereczki Zoltán és Bata Éva házassága. A színész és énekes eddig nem kommentálta a magánéletében történt fordulatot, most azonban – közelgő 50. születésnapja és nagyszabású koncertje kapcsán – először engedett bepillantást abba, milyen lelki folyamatokon megy keresztül ebben az időszakban.
A szakítás híre csak nemrég vált nyilvánossá, pedig a környezetükben már egy ideje tudták, hogy a kapcsolatuk megváltozott. Február elején derült ki az is, hogy a pár hónapok óta külön él. Közös kislányuk, az ötéves Flóra azonban továbbra is összeköti őket: mindketten fontosnak tartják, hogy a gyermekük életében stabil jelenlétet biztosítsanak, ezért együtt nevelik. A hírek szerint a családi otthonban Zoltán maradt, míg Bata Éva egy belvárosi lakásba költözött.
Sokáig egyikük sem akart beszélni arról, mi történt valójában. Most azonban Bereczki Zoltán egy interjúban őszintén mesélt arról, hogyan éli meg a változást. A szavai inkább belső átalakulásról szólnak, mint egyszerű újrakezdésről. Úgy fogalmazott: számára ez az időszak olyan, mintha az ember levetné a régi bőrét.
A művész szerint ez nem feltétlenül egy hirtelen új kezdet, hanem inkább egy hosszú ideje zajló folyamat beteljesedése. Olyan érzés, amikor az ember már belül megváltozott, de még rajta van egy külső réteg, amelyet le kell fejteni magáról. Néha ez könnyen történik, máskor viszont fájdalmasan – mintha kalapáccsal kellene leverni a régi burkot. A hasonlat jól mutatja, mennyire mély belső küzdelmet jelent számára ez az időszak.
A közelgő 50. születésnap különös súlyt ad ezeknek a gondolatoknak. Bereczki most úgy érzi, ideje számot vetni azzal, ami mögötte van. Nemcsak a magánéletében történt változások miatt, hanem azért is, mert az ember ilyenkor óhatatlanul visszanéz az eddigi útjára.
Szerinte fiatalon még mindenki lázadni akar, forradalmat csinálni a saját életében, tele van energiával és elszántsággal. Az évek múlásával azonban az ember rájön, hogy a világ talán nem változik olyan könnyen – viszont a saját hozzáállása igen. A lényeg az, hogy az eddig megszerzett tapasztalatokat a helyükre tegye magában, majd új irányt találjon.
A májusra tervezett arénakoncert számára nemcsak egy ünnepi esemény lesz, hanem egyfajta személyes mérföldkő is. Úgy tekint rá, mint egy pillanatra, amikor elszámolhat önmagával és a közönséggel is. Egy határvonalra, amely után talán bizonyos dolgokhoz már nem nyúl vissza.
Nem drámai búcsúnak szánja ezt az érzést – inkább egy csendes felismerésnek. Olyasminek, amikor az ember megérti, hogy bizonyos dalokat, bizonyos szerepeket vagy korszakokat már nem lehet ugyanazzal az érzéssel újra elővenni. És talán éppen ez jelenti az igazi változást: amikor valaki elfogadja, hogy egy fejezet lezárult, és elindul egy új felé.
