Pataki Zita és a férje, Szárnyas Attila története nem hétköznapi szerelmi sztori – maga Zita így írja le: találkozásuk olyan volt, mintha egy láthatatlan, sorsszerű erő vezette volna őket egymás felé. A kapcsolatuk több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött, és már az első napokban mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy itt valami rendkívüli dolog történik. Zita bevallása szerint olyannyira mély volt a vonzalom, hogy mindössze hat nap ismeretség után teljes bizonyossággal tudta: Attila lesz az élete párja és férje.
Az első találkozásuk emléke máig élénken él benne, hiszen azt érezte, hogy „hazaért”, mintha egész életére ez a pillanat lett volna előre elrendelve. Ez a sorsszerű érzés végigkísérte az eljegyzést és az esküvő szervezését is, amelyek ugyancsak a megszokottól eltérően, gyorsan és intenzíven zajlottak. A pár nem halogatta a döntést: amikor rájöttek, hogy egymásra találtak, azonnal tudták, hogy nem szeretnének külön élni.
Zita megosztotta azt a különös élményt is, amikor Attila megkérte a kezét. „Azon az estén, amikor megkérte a kezem, szó szerint eltalált egy menyasszonyi csokor – a virág nekem repült, miközben Attila zsebében már ott lapult az eljegyzési gyűrű. Éppen az El Camino zarándokútra indultam, amikor odafordult hozzám a reptéren, és azt mondta, szeretné, ha más minőségben járnánk végig ezt az utat együtt.” – emlékezett vissza Zita.
Ahogy megszervezték az utazást, észrevették, hogy a véletlenek sorozata szinte túl szuggesztív ahhoz, hogy puszta szerencse legyen. Attila korábban azt érezte, nem találja meg azt a társat, akivel igazán boldog lenne; mégis azon a bizonyos napon ott állt vele szemben Zitával, akiben megtalálta azt, amit egész életében keresett. Zita utánautazott Attilának az utolsó hétre, és mindössze három hónappal később összeházasodtak.
A páros kapcsolatát nem csupán véletlenek sorozatának tartja: Zita számára minden mozzanat mögött egy láthatatlan, spirituális erő áll. Elmondása szerint a nyári napforduló éjszakáján találkoztak először, majd télen házasodtak össze – az esküvő napja épp 2012. december 21. volt, amit a maja naptár a világvégével hozott összefüggésbe. Zita számára viszont ez nem a vég, hanem egy új világ kezdete volt.
Egy táltos barátjuk is úgy fogalmazott, hogy kapcsolatuk megszentelt és különleges, mintha az univerzum egy nagy terv részeként vezette volna össze őket. „Az Attilával való találkozás mindent megváltoztatott az életemben, alapjaiban formálta át azt” – zárta vallomását Zita, akinek története ma is sokakat elgondolkodtat arról, hogy létezhet-e valami több a látható világon túl.
