Herczeg Zoltán, a magyar divatipar egyik legismertebb alakja, egy döbbenetes és merész döntéssel rázza fel saját életét: nemcsak hogy álmai vidéki életét tervezi megvalósítani, de párjával, Mariannal együtt egy teljesen új jövőt alapoznak a fővárostól alig ötven kilométerre fekvő Szokolyán.
Az 53 éves dizájner, aki évtizedeken át a divat világa középpontjában állt, most minden korábbi biztonságot félretéve egy olyan útra lép, amelyre korábban alig mert gondolni. Zoltán hosszú évek küzdelme után érkezett el ehhez a pillanathoz; most úgy érzi, hogy a világ változásai, a környezeti válság és a fenntarthatóság kérdései már nem csupán elméleti fogalmak – neki és szerelmének ezek alapvető iránytűt jelentenek az életben.
Évekkel ezelőtt még nem is sejtette, hogy egyszer a divattervezés helyett a föld, a gazdálkodás és a biodinamikus életmód felé fordul. „Látom a világban zajló válságos folyamatokat,” mesélte szenvedélyesen. Bár karrierje során elismert sikereket ért el és mindent megkapott, amire vágyott, mégsem gyűjtött magának hatalmas vagyont, de szerinte talán pont ez az, ami megóvta attól, hogy a felhalmozott vagyon rabjává váljon.
Most azonban eljött az idő, hogy a divatfények elhalványuljanak, és egy csendesebb, de sokkal jelentősebb célt keressen. Zoltán és párja közösen találták meg Szokolyán azt a gyönyörű környezetet, ahol egy fenntartható ökoközösség alapjait kívánják megteremteni. A területet már felparcellázták: körülbelül tíz és tizenöt telek közül az egyik az övék lehet majd. Az építkezés még csak most kezdődik, de a törekvés már látható.
A két építészlélek között ugyan vannak apró ellentétek – Zoltán a félgömb alakú dómházban hisz, míg Mariann egy minimalista kockaházat képzel el –, de mindketten tudják, hogy ez az egésznek csak a kezdete. Ez a terv nem egy hirtelen ötlet, hanem egy tudatos, hosszú távú életmódváltás része, amelyben az önellátás, a közös munka, és a természettel való szoros kapcsolat kapja a főszerepet.
Zoltán számára nem ismeretlen a vidéki lét romantikája; gyermekkorát falun töltötte, sárosan, boldogan, a tiszatardosi nagyszüleinél, ahol még látta hogyan élnek a vályogházban, hogyan tartanak baromfit, és hogyan termesztenek haszonnövényeket. Most ezt a megőrzött emléket szeretné újra életre kelteni, mégpedig úgy, hogy édesanyját, Gizellát is bevonja ebbe a közös kalandba.
Mariann, aki városiasabb környezetből érkezett, eleinte csak a romantikus oldalát látja az önellátó életnek, de Zoltán eltökéltsége és lelkesedése hamarosan hatással van rá is. Az álom nem csupán arról szól, hogy zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek, hanem arról is, hogy egy szoros, támogató közösséget építsenek, ahol nem csak ők élnek, hanem más hasonló elveket valló emberek is otthonra lelhetnek.
Bár a divat világa most háttérbe szorul, Herczeg Zoltán nem megy el teljesen a reflektorfényből, hiszen közösségi oldalain keresztül már megosztotta követőivel az első pillanatokat az új élet kezdetéről. A váltás nagy kockázatnak tűnik, de Zoltán és párja úgy vélik, hogy a jelenlegi világban az önellátás és a fenntartható életforma nem csupán lehetőség, hanem egyre inkább szükségszerűség lesz.
