Egy mélyen megindító pillanat rázta meg ma reggel a hazai közönséget: Gyurkó Henrik, mindenki által szeretett bábszínész és a Füles mackó magyar hangja április 5-én, 91 éves korában csendben elhunyt – hagyott maga után egy végtelenül gazdag életművet, amely bekerült generációk emlékezetébe.
Gyurkó Henrik neve Miskolc kultúrájában gyökerezett, ahol géplakatosként dolgozva találkozott először a bábszínház varázslatos világával – és ettől kezdve a sorsa elválaszthatatlan lett a bábművészettől. Az Állami Bábszínház – később Budapest Bábszínház – tagjaként több mint hat évtizeden át alakította a legkülönfélébb karaktereket, és olyan emblematikus szerepekhez adta hangját és személyiségét, amelyek ma már a magyar gyermekkor egyszerűen elengedhetetlen részének számítanak.
Nem csak a bábszínház színpadán nyújtott örökre szóló élményeket: országos ismertségét az hozta meg, hogy ő volt Füles mackó magyar hangja, és annak a legendás főcímdalnak is az előadója, amit ha egyszer meghallott az ember, soha többé nem felejtett el. Hangja, mely egyszerre volt játékos, szeretetteljes és maradandó, hozzájárult ahhoz, hogy generációk nőttek fel a bábszínház varázsán.
Pályafutása során nem csupán a figurák hangja volt; jelenléte, színpadi kisugárzása, valamint barátságos köszöntése – különösen a miskolci gyermekprogramokon elhangzó „Szerbusztok, pajtikák!” – is a közönség szívébe írta nevét. Több évtizeden át dolgozott a társulatnál, és még igazgatóhelyettesként is irányította a színház művészi útját – mindezt azzal a szeretettel és alázattal, ami ritkán adatik meg egy művésznek.
Az országos gyászban nemcsak kollégák és barátok emlékeznek rá mély tisztelettel, hanem azok is, akik gyerekként hallották hangját a képernyőn vagy a bábok mögött. Bár búcsúja fájdalmas, öröksége tovább él minden emlékezetes előadáson, minden nevetésben és minden dalban, amit ő tett feledhetetlenné.
