Egészen megrendítő vallomást tett a legendás színészlegenda, Oszter Sándor özvegye, Failoni Donatella, aki élete legnehezebb időszakát éli át. A nemzetközileg elismert zongoraművésznő, aki évtizedeken át volt a művész hű társa és biztos hátországa, most olyan testi és lelki megpróbáltatásokkal néz szembe, amelyek teljesen felemésztik az erejét. Az özvegy állapota az utóbbi időben olyannyira leromlott, hogy a mindennapi létezés is folyamatos küzdelemmé vált számára.
A kálvária egy rendkívül szerencsétlen balesettel kezdődött a család imádott balatoni birtokán. Donatella egy súlyos esés következtében olyan sérüléseket szenvedett, amelyeket látva még a legtapasztaltabb orvosok is megdöbbentek: koponyatörés, orrcsonttörés és több bordatörés lett a baleset szörnyű mérlege. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az egyik törött borda felsértette a tüdejét, ami életveszélyes légmell kialakulásához vezetett. Bár a fizikai sebek lassan gyógyulnak, a lelki fájdalom és a magány súlya szinte elviselhetetlennek tűnik.
Lánya, Oszter Alexandra őszinte és fájdalmas részleteket osztott meg édesanyja jelenlegi állapotáról. Elárulta, hogy Donatella jelenleg szinte teljesen cselekvőképtelen, és állandó, 24 órás felügyeletre, gondozásra szorul. A testi kínokat súlyos depresszió és bénító pánikrohamok kísérik. Az özvegy azóta is mély gyászban él, és többször is hangot adott annak a szívszorító érzésnek, hogy legszívesebben már elhunyt férje mellett lenne, mert a földi lét Sándor nélkül túl nagy tehernek bizonyul számára.
Ebben a reményvesztett helyzetben született meg az a döntés, amely végleg lezár egy gyönyörű fejezetet az életükben: eladták a balatoni házat. Ez az ingatlan nem csupán falakból és tetőből állt, hanem Oszter Sándor legromantikusabb gesztusának állított emléket. Az özvegy ma is tisztán emlékszik a pillanatra, amikor férje egy domb lábánál megállva felmutatott a hófehér házra, és kijelentette: „Az a ház a tiéd, kedvesem!”. Ez a nemesi gesztus volt Sándor szerelmének végső bizonyítéka, Donatella számára pedig ez a hely jelentette a békét és az otthont minden évben márciustól októberig. Most azonban a betegség és a tehetetlenség győzött: a szimbolikus ajándékot el kellett engedni, mert a művésznő többé már nem képes ellátni magát azon a helyen, ahol egykor minden percüket boldogság és szerelem töltötte meg.
