Börcsök Enikő halála után évekkel később is nehéz megszólalni arról a fájdalomról, amelyet a közeli hozzátartozói és barátai éltek át. A Jászai Mari-díjas színésznő hosszú időn át küzdött súlyos betegségével, mégis azok, akik a legközelebb álltak hozzá, egy rendkívül erős, érzékeny és reménykedő nőt láttak benne egészen az utolsó pillanatig. Párja, Tóth József festőművész most olyan emlékeket idézett fel, amelyek még mindig mélyen megérintik mindazokat, akik ismerték Enikőt.
A színésznő éveken keresztül harcolt a vesebetegségével. Kétszer is átesett vesetranszplantáción, és bár az egészségi állapota folyamatos figyelmet igényelt, Börcsök Enikő sosem engedte, hogy a betegsége teljesen átvegye az irányítást az élete felett. A színház, a munka, a szerepek és a szerettei tartották benne a lelket akkor is, amikor már egyre nehezebb napokat élt át.
Az utolsó hónapok azonban különösen megterhelőek voltak. A szervezete egyre nehezebben viselte a kezeléseket, gyakran kellett kórházba mennie, mégis próbált kapaszkodni a terveibe. A környezetében mindenki azt látta rajta, hogy szeretne visszatérni a színpadra, és még mindig hitt abban, hogy újra dolgozhat. Nem engedte el teljesen a jövőt, még akkor sem, amikor a teste már egyre többször jelezte, hogy elfáradt.
Tóth József végig mellette maradt ebben az időszakban. Kapcsolatuk mély és csendes szövetség volt, amelyben nem a hangos gesztusok, hanem a mindennapi jelenlét számított igazán. A festőművész szerint Enikő még a legnehezebb pillanatokban is képes volt mosolyogni, és sokszor inkább ő próbálta megnyugtatni a körülötte lévőket, mint fordítva. A közeli ismerősök számára ez egyszerre volt felemelő és szívszorító.
A pár közös jövőt tervezett. Esküvőről beszéltek, terveik voltak, és bár a betegség árnyéka folyamatosan ott lebegett felettük, egyikük sem akarta feladni a reményt. Börcsök Enikő az utolsó időszakban is ragaszkodott azokhoz az apró hétköznapi pillanatokhoz, amelyek egy kis normalitást adhattak neki a kórházi kezelések és a bizonytalanság közepette.
A legfájdalmasabb emlékek közé tartozik az utolsó éjszaka is. Tóth József végig ott volt mellette a kórházban. Egymás kezét fogták, miközben a színésznő állapota egyre romlott. A környezetükben sokan még akkor is bíztak benne, hogy Börcsök Enikő újra képes lesz felállni, hiszen korábban is többször legyőzte a legnehezebb időszakokat. Hatalmas élni akarás volt benne, és ezt mindenki érezte, aki kapcsolatba került vele.
A tragédia különösen megrázóvá vált amiatt is, hogy a színésznő éppen az 53. születésnapján hunyt el. A hír az egész országot sokkolta, pályatársai, barátai és rajongói hosszú ideig képtelenek voltak feldolgozni a veszteséget. A Vígszínház előtt mécsesek égtek, kollégái könnyek között emlékeztek rá, és sokan beszéltek arról, milyen különleges érzékenységgel és erővel dolgozott a színpadon.
Börcsök Enikő nemcsak kivételes tehetség volt, hanem olyan ember is, aki a legnehezebb élethelyzetekben sem veszítette el teljesen a hitét. Párja visszaemlékezéseiből egy olyan nő képe rajzolódik ki, aki a fájdalom ellenére is próbált kapaszkodni az életbe, a szeretteibe és azokba az álmokba, amelyeket még nem akart elengedni. Ez teszi igazán megrendítővé az utolsó napjairól szóló történeteket.
