Soltész Rezső őszinte szavakkal idézte fel pályafutásának legfontosabb állomásait és azokat a pillanatokat, amelyek örökre nyomot hagytak benne. A zenész egy hosszabb beszélgetés során nemcsak a sikerekről, a külföldi fellépésekről és a legendás dalairól mesélt, hanem arról a fájdalomról is, amelyet felesége elvesztése után kellett átélnie.
Karrierje a Rangers zenekarral indult, ahol megszerezte azokat a tapasztalatokat, amelyek később egész életét meghatározták. Ezután a Corvina együttes tagjaként folytatta útját, majd szólóénekesként vált az ország egyik legismertebb előadójává. Bár filmes családban nőtt fel, és első munkahelye a Pannónia Filmstúdió volt, hamar világossá vált számára, hogy a zene az a hivatás, amelyet minden más elé helyez.
A beszélgetés során nosztalgiával emlékezett vissza a külföldi turnékra is. Különösen a lengyelországi fellépések maradtak számára emlékezetesek, hiszen ezek az utak nemcsak szakmailag jelentettek sokat, hanem emberileg is gazdagították. Új élményekkel, különleges találkozásokkal és felejthetetlen pillanatokkal tért haza minden alkalommal.
A legmeghatóbb percek azonban akkor következtek, amikor a magánéletéről kezdett beszélni. Felesége elvesztése olyan sebet hagyott benne, amelyről ma is nehéz megszólalnia. Elmondta, hogy a gyász időszakában a zene lett az egyetlen biztos kapaszkodó, amely segített neki továbbmenni akkor is, amikor minden reménytelennek tűnt.
Felidézte, hogy néhány nappal a tragédia után már fellépése volt. Sokan talán azt gondolták volna, hogy lemondja a koncertet, ő azonban másként döntött. Úgy érezte, éppen a színpad adhat neki annyi erőt, amellyel képes lesz átvészelni a legnehezebb órákat.
Mint elmondta, pontosan tudta, hogy a veszteség fájdalma soha nem múlik el teljesen. A gyász végigkíséri az embert, ugyanakkor az élet nem áll meg. Amikor kilépett a közönség elé, azt élte meg, hogy a zene valódi gyógyírként hat rá. A fellépés nem törölte el a fájdalmát, de segített abban, hogy újra levegőt tudjon venni, és apró lépésekkel folytassa az életét.
Arról is mesélt, hogy pályafutása során ritkán engedte szabadjára az érzelmeit. Mégis volt egy különleges pillanat, amelyet soha nem felejt el: a bakui fesztiválon aratott siker után először törtek elő belőle a férfikönnyek. Az a megható élmény mélyen beleégett az emlékezetébe, de saját bevallása szerint még ez sem hasonlítható ahhoz a fájdalomhoz, amelyet szeretett felesége elvesztése jelentett számára.
A beszélgetés természetesen legismertebb slágerét, a Szóljon hangosan az ének című dalt is érintette. Soltész Rezső úgy érzi, ennek az üzenete ma is ugyanolyan érvényes, mint amikor megszületett. Hisz abban, hogy a zene reményt tud adni a legnehezebb élethelyzetekben is, képes összekötni az embereket, erőt adni a folytatáshoz, és olyan vigaszt nyújtani, amelyet szavakkal sokszor lehetetlen kifejezni. Ez az a hitvallás, amely miatt ma is fontos számára, hogy alkosson, színpadra álljon és továbbadja mindazt, amit a dalokon keresztül megélhetett.
Tavaly különösen megható családi pillanatban is része volt, amikor 80. születésnapját ünnepelte. Lányai egy római hétvégével lepték meg, amely örök emlék maradt számára. Az ünneplés ismét emlékeztette arra, hogy a veszteségek mellett a szeretet és a család ereje képes újra és újra megtartani az embert.
