Mészáros András élete nemcsak a képernyőn, hanem a magánéletében is tele van váratlan fordulatokkal. A Gólkirályság népszerű sztárja ma már az ország egyik legismertebb arca, ám az idáig vezető út korántsem volt egyszerű. Gyerekkorában még mosogatás közben, a falra ragasztott verseket magolva készült a jövőre, és volt olyan időszak is, amikor a színészi pálya helyett inkább statisztairányító asszisztensként képzelte el az életét. A szakma azonban végül nem engedte el a kezét, és ma már a televíziózás egyik kedvelt szereplőjeként tartják számon.
A sors a magánéletében is különös fordulatot tartogatott számára. A színész korábban határozott elveket állított fel saját maga számára: megfogadta, hogy többé nem kezd kapcsolatot szakmabelivel, és az egyedülálló édesanyákat is inkább elkerüli. Az élet azonban teljesen más irányba terelte. Ma már közel egy éve boldog párkapcsolatban él egy civil hölggyel, aki két gyermeket nevel, és akivel lassan, tudatosan építik közös életüket.
András szerint az elmúlt időszak rengeteg felismerést hozott számára. Úgy érzi, sokat tanult a saját hibáiból és tapasztalataiból, és közben az is világossá vált számára, hogy a tökéletesség hajszolása helyett sokkal fontosabb az elfogadás és a nyitottság. Régebben gyakran magányos farkasként tekintett magára, aki falakat húz maga köré, ám ma már egészen másként látja a világot. Úgy fogalmazott: a közösségben hatalmas erő van, és ezt a saját bőrén tapasztalta meg.
A kapcsolatuk nem egyik napról a másikra alakult ki. A színész hangsúlyozta, hogy tudatosan, lépésről lépésre haladnak előre. Nem költözött be a családhoz rögtön az első randevú után, inkább időt adtak maguknak arra, hogy mindenki megszokja az új helyzetet. Szerinte sok mozaikcsalád működése azért nehéz, mert a felnőttek nem tudják megfelelően kezelni a múltból hozott konfliktusokat. Úgy gondolja azonban, hogy mindez jól is működhet, ha a szülők képesek szövetségesként tekinteni egymásra, és közös célként a gyerekek fejlődését tartják szem előtt.
A színész korábban attól tartott, hogy ha olyan nővel kerül kapcsolatba, akinek már vannak gyermekei, akkor ő mindig kívülállónak fogja érezni magát. Azt gondolta, legfeljebb tanítvány lehet majd egy olyan helyzetben, ahol a szülői tapasztalat már adott. Idővel azonban rájött, hogy a valóság sokkal árnyaltabb ennél. A párja gyerekei elfogadták őt, sőt rendkívül alkalmazkodónak bizonyultak az új helyzetben.
Az is kérdés volt számára, hogy milyen viszony alakul majd ki a gyerekek édesapjával. Ez a félelem azonban szintén hamar eloszlott: a kapcsolatuk rendezett, és mindenki ugyanazt a célt tartja szem előtt – hogy a gyerekek számára stabil és szeretetteljes környezetet teremtsenek.
András számára az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megnyíljon érzelmileg. Korábban inkább zárkózott, visszafogott életet élt, ezért szokatlan volt számára, amikor hirtelen gyermeki ölelések, sírások és közelség vették körül. Elmondása szerint a fizikai kontaktus – például amikor meg kellett ölelni és megnyugtatni a gyerekeket – eleinte idegen érzés volt számára.
Idővel azonban megtanulta, hogyan kapcsolódjon hozzájuk. Lassan, lépésről lépésre alakult ki közöttük az a szeretetteljes kapcsolat, amely ma már természetes része a mindennapjaiknak. A színész úgy érzi, az új élethelyzet sokat formált rajta, és olyan oldalát is megmutatta, amelyről korábban talán ő maga sem tudott.
